Futás a posztapokaliptikus világban

2018. október 14. 23:32 - Mokrativ

Sztoikus tömeg

Kong a fejem, mint a tengeralattjáró acél teste az izolált magányban, a fejeket elnézve, mindenki kicsit maga alatt van, több tonna víz nyomásával fölöttünk.
Nem sok mindent lehet csinálni, de körbefutkosni és edzeni, na azt éppenséggel lehet, a katonaságnál gondoltak a tétlen órák megfelelő kitöltésére. Szóval szokatlan biztonságban rovom a köreimet.
Holnap kikötünk. A nap, ami még sehol sincs, a gondolat, ami csak gondot okoz. A magyar nyelv, a maga magányos evolúciójában tökéletesre fejlesztette a pesszimizmust. De mielőtt túlzottan elszaladnának a gondolataim, a bemondóban hallom a nevemet.
A vezérezredes, Jules Verne, minden exmoori túlélőnek adott időpontot. Mire sorra kerültem, már az íróasztal mögött ült, szórakozottan forgatott egy teli pohár whiskey-t a kezében, bár a jégkockák már javában olvadtak, az ital érintetlennek tűnt.

- Nézze, - s rám szegezte kemény tekintetét - én nem értek az ilyesmihez, de végső soron, mindannyiunkat ugyanabból az anyagból gyúrtak és ugyanaz a levegő éltet minket. Ennél kisebb igazságokra és egyensúlyra az Univerzumnak nincs ideje. Valószínűleg éppen elfoglalt helyrehozni a Föld ökoszisztémáját a globális katasztrófa küszöbéről. Néha arra gondolok megunta a sok elhalasztott nemzetközi megegyezést a széndioxid-kvóták betartásáról, s bedobta a Zombiapoklaipszist az egyenletbe: Tessék emberiség, Carpe Diem; most lehet csak igazán a mának élni! - Majd a magasba emelte a poharát, mintha egy láthatatlan erővel akarna koccintatni, majd egy fáradt sóhajjal az asztalra tette. Egy pillanatig az asztalt nézte, majd újra rám emelte komor tekintetét.
- Mint mondtam az Univerzum elfoglalt, legyen ön is az. Dolgozzék azon, hogy az elméje kényes egyensúlyát megtartsa, legyen mértékletes, józan, tartsa kondiban a testét, a vágyait, fejlessze a logikáját A valóságban semmi sem olyan szörnyű, mint ahogy azt elképzeljük. Ha pedig szenved, legalább szenvedjen jól. A fölösleges heroizmusért már Darwin-díjat sem adnak. 
Mint tudja, holnap kikötünk, 0400-kor eligazítás, 0600 gyakorlat, majd evakuációs tréning az elkövetkezendő napokban. A múltat megváltoztatni már nem tudjuk, a holnap még nem a miénk, de a máért még tehetünk. 
És az ég szerelmére, olvasson jó könyveket!

 

10.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://megharapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr3314298531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Futás a posztapokaliptikus világban
süti beállítások módosítása