Futás a posztapokaliptikus világban

2018. október 01. 17:26 - Mokrativ

Mélységmámor

A remény résnyire nyitotta ajtaját, de az utánam kaptató lény közelsége, s az egyre sűrűsödő félelemtől lassan úgy éreztem a dolgok kezdenek kicsúszni a kezeim közül. 
Még az egész zombi apokalipszis előtt éreztem valami hasonlót, egy zátony mellett búvárkodtam, s a merülőtársam szokása szerint elkolbászolt. 27 méteren voltunk, s emlékszem csak körbe akartam nézni, hogy épp merre jár, s kitekintettem a zátonyt körbeölelő végtelen kék mélységbe. Valószínűleg rosszul voltam kiegyenlítve, mert sípolásra lettem figyelmes, s minden idegszállammal megfeszítve koncentrálnom kellett, hogy jelentőséget társítsak a sípolás forrásának és értelmezni tudjam a búvárórámon villogó számokat. 35 méterre sikerült számomra szinte észrevétlenül süllyednem, miközben az agyam csúszott szét, próbáltam belekapaszkodni az utolsó értelmes gondolatomba: fel!

Fel! Parancsoltam a kezemnek, ahogy próbáltam félig már tudatlanul magamra cibálni és becipzározni a hazmat overált. Neki dőltem a hideg falnak és az ipari ventillátor nyílására szegeztem a tekintetemet, nem hiszem, hogy bármit is láttam, csak vártam, hogy a sötétség közelsége szinte elviselhetetlen mértéket öltsön és egy kapcsolóval elindítottam a monstrumos szerkezetet. Ezt valószínűleg egy alien sem élné túl, s ezzel a gondolattal meg is adtam magamat az ájulásnak. 
Eltelhetett pár perc mire magamhoz tértem, arra számítottam, hogy úgy fogok kinézni, mint egy tatár beefsteak, de semmi nyomát nem találtam semmilyen lény maradványainak, s a hideg verítéken és a végtagjaim görcsös zsibbadtságán kívül a rettegésem is alább hagyott. Mint egy lidércnyomás gondoltam. A történtek valósszerűségére már csak a hangszórókból áradó ellenséges üzenetekkel tüzdelt fehérzaj emlékeztetett. Némi további kutakodás után a társammal is sikerült összefutnom, ő is kutyául nézett ki, de neki "csak" pár jó öreg feslésnek indult zombit kellett elintéznie. Felszedtünk még annyi felszerelést, amit elbírtunk, s pár "Szigorúan Titkos" dokumentumot. Csak sokkal később jutott tudomásomra, hogy a cég egy pszichoaktív katonai gázt fejlesztett, s pont tesztelési fázisban érte őket a holtak hajnala. Valahol irónikus, de a mai napig nem tudok jóízűen nevetni rajta.

42554128_10217750018525931_372799974427066368_o.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://megharapnak.blog.hu/api/trackback/id/tr8814275359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Futás a posztapokaliptikus világban
süti beállítások módosítása