Ma konzultáció Dr. Myersszel, egy jó tanács, soha ne igyatok kotyogós kávét meetingek előtt, a végére lassan gordiuszi csomóba tekertem a lábaimat... De a lényeg, kezd apadozni a tábor gyógyszeres készlete, így a pirulák és az elsősegély dobozok prioritást élveznek. Gondolom mindenki tudja, hogy a gyógyszertárakat már az első hetekben kifosztották, a kórházak meg tele vannak zombikkal. Azt viszont kevesen tudják, hogy az öregek otthona maga a posztapokaliptikus világ kincsesbányája. Morfium, tapaszok, inzulin, asztma gyógyszerek, fájdalomcsillapítók, kötszerek, fertőtlenítők, de legrosszabb esetben is legalább 2 marék édességet össze lehet szedni, s a zombi populáció sem túl gyors, hál égnek.
Szóval épp kotorászok egy ilyen létesítményben, a táskám szinte tele, s bónuszként még egy csokoládés kalóriaitalt is találtam, mennyország... Valószínűleg elkényelmesedtem a pillanatban, mert azon kapom magamat, hogy a járókeretes zombinéniket már csak az asztal tartja nem túl távol tőlem, s talán kicsit túl közelről szemlélem, ahogy a hajdani Mrs. Smith egyik kezével folyamatosan beigazítja a felső fogsorát, ami azonnal is billen kifele szájpadlás és fél állkapocs híján... Miközben a másik rothadásnak indult kezével felém kapkod, s az az átkozott ablak be van ragadva.
Ekkor valami megmagyarázhatatlan történt. Kérem mindenki saját felelősségére vonja le a történet tanulságát.
Mrs Smith kapkodás közben felborított egy gyógyszeres tégelyt, szanaszét gurultak a pirulák. Abban a pillanatban abba maradt minden állati hörgés, csak a nyál csöppenését lehetett hallani, s mintha a májbeteg sárga szemeket egy pillanatra a félelem ittatta volna át. Nem tudom mi ütött belém, de elkezdtem rázni a gyógyszeres dobozokat és teli torokból üvöltöttem: itt az idő bevenni a gyógyszereket, tessék csak tessék!
És Mrs Smithtel az élen, járókeretes bravúrral fogta szökkenőre az első sor, egyenesen bele a mögöttük lévő sorba, akik kevésbé értve a szituációt, társaikon felbőszülve, 8 napon túl gyógyuló harapásokat kezdtek egymásnak osztani. A végét nem vártam meg, kapva az alkalmon, kirántottam az ablakot és már ugrottam is tova. 
Legalább kiharcoltam magamnak egy extra fürdést a héten és Dr Myers megígérte, ha fogászati beavatkozásra lesz szükségem, morfiumot kapok gyomorszájba térdelés helyett, az is valami. Holnap is küldetésnap, szóval vigyázzatok magatokra!